4.Fejezet - Meglepetés.

"Értetlen fejjel nézek újra barátnőmre, aki csak felnevet és bemegy a próbafülkébe."

Kilép a próba fülkéből és egyből a tükörhöz megy. Látszólag egész jól nézett ki rajta a ruha, de ez mégse az ő stílusa.

- Na? - kérdi, én pedig szólásra nyitom számat, amikor hallom, hogy valaki a nevem kiáltja.

- Adela! - ordítja egy rekedtes férfihang a hátam mögül. Megfordulok, és szembesülök maga a csodával. Hosszú farmer van, rajta egy fekete atléta féle felső fedi kissé kigyúrt felső testét.

- Harry, szia. - mosolyodom el s egy öleléssel köszönök neki. - Hogy-hogy itt?

- Úgy gondoltam el jövök venni egy pár apróságot. Gondoltam el hívhatom az előttem álló hölgyet egy finom vacsorára. - vigyorodik el, amin elkacagom magam.

- Nem hiszem, hogy ma rá érek. Zoeval úgy terveztük, hogy este nálunk alszik. - mondom kedvesen, amin a fiú elszomorodik.

- Ad nem gond, ha ma mással töltöd az estét. Amúgy is beszélnem kell Lou-val a bálról. - mondja, barátnőm s én rá nézek. Arcán a mosoly szüntelen s ilyenkor bizonyosodok meg róla, hogy a barátnőm milyen ravasz tud lenni néha. Visszafordulok Harryhez és csak ennyit mondok.

- Rendben. Este nyolcra ott leszek.

**

A ruha, amit erre az alkalomra vettem kifejezetten tetszik. Egy rózsaszín nyári ruha, ami a derekánál gumis.

Mosolyogva lépkedek a kijelölt címre. Bár nem hittem volna, hogy ez a fiú egy úgy mond "randira" hív egy olyan fajta lányt, mint én. Általában egy fiú nem hív el engem randira. Talán mert ronda vagyok vagy, csak mert jól érzem magam a bőrömben. De nem érdekel. Örülök, hogy bele mentem Harryvel ebbe a randiba..

Lassan Harry háza elérek. Arcom kipirosodik a széltől, ajkaim hamar kiszárad.

- Ezt nem hiszem el. - morgom halkan szinte alig hallhatóan majd arcomra teszem kezeim.

Kettőt kopogtatok s várok. Az ajtó kitárul és láttok egy elsuhanó alakot.

- Harry? - kiáltok, be majd bemegyek. Nem számítok másra, mint egy kis bora és pizzára. Aztán a látvány, ami fogad egy kicsit meglep és boldogságot hoz szívembe.

- Meglepetés!

Halihó! Igen itt vagyok én pofátlan és egy durván rövid résszel érkeztem. Sajnálom! Annyira de annyira szégyellem magam! De mivel további három (!!) blogot vezetek még ezen kívül attól tartok rendszert fogok csinálni.
1 hónapban 2 részt hozok. Ez már csak azért is jó mert hamarosan sulikezdés és nyolcadikos leszek szóval.. ez a helyzet. 
A résszel kapcsolatban a következő rész Szeptember 4-én jön. DUPLA résszel.
Véleményeket várook!

Hírek. - Avagy jó hírek halmaza!

SALUT!
 Hogy vagytok? Remélem jól, mert egy jó hírt kell veletek közölnöm.
Összesen 3 (!!) díjat gyűjtöttem be amit persze még nem raktam ki. De nem ez a jó hír.
Úgy gondolom mindenki van olyan ügyes hogy rá jöjjön késik a rész. A jó hírem pedig a következő:
A héten két részt hozok egyszerre. Várhatólag péntek környékén. Az egyik egy újabb rész a másik egy KÜLÖNKIADÁS! Úgy gondolom mindenki kíváncsi arra miért az a címe a blognak hogy "Liar Styles." A különkiadás ezt is kifejti.
De hogy mit is jelent ez igazából?
Úgy gondolom még homályos a blognak a lényege. Ez a rész össze foglalja magát a blogot, ad egy képet hogy mi is a lényeg.
És hogy miért csinálok különkiadást?
Hamarosan itt a szülinapom. És annyira el leszek havazva hogy nem tudok jövő héten részt hozni. Ezt iszonyatosan sajnálom, de nem tehetek mást. Ezzel akarok bocsánatot kérni az olvasóimtól.
Harmadszorra pedig.. új blog a láthatáron! :*
Sajnos általában ha egy ötlet fent marad az agyamban akkor ne enged és be hálózza a fantáziám. Sajnos a blog még nincs kész, az ötlet kidolgozásával se vagyok még kész de biztos vagyok benne, hogy ebben a hónapban új blog várható. :)

Megígérem nem fogtok csalódni bennem! Szeretlek titeket! <3 <3

3.Fejezet - I don't care..

Sziasztok! Megjöttem és meghoztam az új részt! Tegnap előtt
érkeztem haza szóval hamarosan megint várható az új rész. Várok véleményeket!
Puszi, L.Diana

Új reggelre ébredek. A madarak csicseregnek, s eközben boldogan repkednek minden egyes fa ágaira. 

Felülök, és a papucsba csúsztatom lábaim. Tekintettem a tükör felé vándorol. Egy egyszerű fehér póló van rajtam és egy rövid gatya. Arcomon még mindig ott van a tegnapi smink, csak épp elkenődve. Nevetés tör ki belőlem. Oda sétálok a hifihez és benyomom Rita Óra új számát. Táncolni kezdek, mint valami örült s eközben elő veszek valami elviselhető ruhát. Kiveszek egy fehérneműt és felkapom magamra. Egy egyszerű fehér-sárga csíkos háromnegyedes felsőt veszek elő, és egy fehér rövidnadrággal egészítem ki. Azokat is felveszem és elindulok a fürdőbe. Közben a lejátszó már épp váltott és Pixie Lott Nasty-re táncolok tovább. Ma se rakok fel túl sok sminket, mint tegnap úgy hogy egy kis szemceruza és szempillaspirál után már a szájfényt kennem ajakimra. Hirtelen telefonom zenélni kezd, ami mosolyt csal arcomra és bemegyek érte. A fogad gombra nyomva az illettő máris beszélni kezd.

 - Láttam az üzit. Hol talizunk? - kérdezi Zoe, s érzem, ahogy a vonal másik felén mosolyog.

 - A plázában. - mondom s egy pár perc csend után Zoe újra megszólal.

 - Okés.. De van egy rossz hírem. Majd ott elmondom. - mondja s nyel egyet.

 - Oké. - mosolyom újra arcomon bujkál, s elő is bújik.

 - Egy óra és ott vagyok. Siess. - mondja, és már bontja is a beszélgetést. Gyorsan visszamegyek és próbálok valami jó hajat csinálni magamnak. Megláttok egy gyönyörű virág koszorút, ami persze napraforgóból van. Mese szépen néz ki, ezért úgy döntök, hogy a hajamba teszem. Kifésülöm, és a hajamba teszem. Nagyon jól áll, de így fura vagyok, ami nem érdekel. Kell lenni ilyennek is.

***

Zoe már vár a bejáratnál vár rám. Mosolyom szüntelen hisz' kedves barátnőm szebb, mint valaha. Egy kék farmer inget visel, ami kifejezetten ki emeli formás alakját. Egy rövid szintén farmerben feszit.

 - Sziaa.. - ugrok, a nyakába s egyből visszaölel.

 - Szia. - mosolyog s ez egy jó jel.

 - Mit akartál elmondani? - kíváncsiskodok, mint egy kislány s nagyokat pislogok. A lány áll néha-néha el kezd dülöngélni.

 - Találkoztam Liam-el. - a név hallatán lesápadok, s megtorpanok. Egy ideig nézek magam elé, majd sikerül kipréselnem magamból egy mondatot.

 - Nem érdekel, mi van vele. - közlöm és elindulok a plázába.

***

- Szerinted ez a rózsaszín ruha milyen? - Kérdem a barátnőm, aki bólogat, de nem válaszol. - Mi a baj?

- Tudom, hogy az előbb azt mondtad, hogy nem akarsz hallani, tudjuk kiről.. de miért? - teszi fel a kérdést.

 - Emily miatt jártam vele hisz testvérek meg minden.. de aztán nem bírtam.. megütött.. érted? - mondom, el az egészet a lánynak s eközben kezeim összefonom magam előtt.

 - És.. szeretted? - kérdi, s válasz egyből meg is érkezik.

 - Tovább léptem. És ő is ezt tette. - mosolygok rá kedvesen, de nem viszonozza. - Nekünk már nincs közös jövőnk.

 - Emily is ezt mondta. - mondja, s kezét egy kicsit végig húzza arcán. - Ugyan ezt mondta. Hogy nem fog sokáig tartani ez az egész.

 - Mindig mindenbe igaza volt. - mondom és közelebb lépek hozzá.

 - Pontosan. - bólogatok és mélyen a szemébe nézek. - Remélem, boldog leszel Harrryvel. -Értetlen fejjel nézek újra barátnőmre, aki csak felnevet és bemegy a próbafülkébe.

2.Fejezet. - Dead.. or not?

Sziasztok! Megérkezett az új rész és bevallom egy kicsit kevés. De jövő hétig nem tudok részt hozni úgy hogy addig is ennyit tudtam hozni. Remélem mondtok véleményt és köszönöm ezt a sok feliratkozót. 
xx L.Diana

"- Te? - kérdezem meg hangosan majd ő is felém kapja tekintetét."

Értetlen fejjel néz még mindig engem. Ajkai mostanra már "o" alakot formál, csak úgy, mint az enyém.
- Öhm.. Szia, Ad. - köszön eközben barátnőm, majd két puszival köszöntöm.
- Bocsi hogy késtem.. De volt egy kis dolgom. - tekintettem Harryre vezetem vissza, aki csak mosolyog. Valamin.
Egy óra múlva:
Lassan szürcsölöm a rendelésem és eközben Harry és Louis vicces élményeiket hallgatom. Szomorkás hangulatomban vagyok, ezért inkább egy szót se szólók. Zoe rám vezeti tekintetét és egy „Mi van veled?” Nézéssel jutalmaz.
Eltátogom neki, hogy rosszul vagyok, és félbe szakítom az élménybeszámolót.
- Bocsi fiúk, de én inkább haza megyek. Nagyon jó volt titeket megismerni és remélem, még találkozunk. - mondom nekik majd hirtelen Harry is feláll.
- Haza kísérlek. - néz rám, amin egyből meg is lepődök.
- Oké. - egyezem bele. - Sziasztok!
Elindulok, kifelé s eközben megszólalok.
- Miért akarsz elkísérni? - kérdem és mosolyra húzom ajkaim.
- Mert ha már te is eljöttél inkább nem zavarom a szerelmeseket. - mondja, s eközben siet, hogy tudja tartani velem az iramot.
- Értem. - mondom.
- Mesélj magadról. - próbálkozik, amin el is mosolyodom.
- Mit meséljek? - nézek rá majd a buszmegállóban lévő padra ülök.
- Mondjuk.. az anyukádról.. - Egy percre megállok s nagyot nyelek.
 - Inkább nem. - mondom enyhén gorombán.
Harry érzi, hogy rá tapint, egy mélypontra ezért megfogja a kezem és mélyen a szemembe néz.
- Bennem megbízhatsz. - hangja elmélyül és nyugodtságot sugall.
- Nem vagyok biztos abban, hogy tényleg megbízhatok benned. Alig ismerlek pár órája. - mondom, s ki húzom kezem az övéből.
- Jó, ez igaz. - gondolkodik el. - Akkor.. Van kedved még találkozni? - kérdi, és én pedig bólintok egyet. - Akkor itt a számom. - írja fel egy cetlire és a kezembe nyomja. - Én most mennék. Remélem, még találkozunk. - újra csókot hint kézfejemre és már siet is el.
Elszúrtam. Fura vagyok. Értem. De miért titkolózok előtte? Olyan megbízhatónak látszik.
A telefonom hangja ráz ki gondolataimból. Tekintettem a képernyőre siklik és meg látom az "Ismeretlen" nevet. Rá megyek és el fog az ijedtség.
" Nincs olyan titok, ami ne tudódna ki. Nem de? Egyszer mindenki meg tudja az igazságot a múltadról. Csók, puszi. - E."
Ki az az "e"? Csak nem.. Emily. De ő meghalt.. vagy mégsem?
Egy nagy kacaj szakad ki belőlem. Biztos valami hülye barom szórakozik velem.

Egy busz száguld elém, amire fel is szállok. Ki fizetem a jegyem és már keresek magamnak egy helyet.

1.Fejezet. - You..

Halihó! Megérkezett az új rész! Köszönöm a 9 feliratkozót és a pipákat! Jól esett. 
Remélem most kapok véleményt, meg pipát is. :DD
xoxo L.Diana

"Teljes egészében tökéletes. És épp felém tart."

Tekintettem végig siklik, egész alakján majd újra arcára tévedek. Ajkai mosolyt formálnak, mint bármelyik boldog ember. Mint bármelyik boldog ember.. 

Lassanként ide ér hozzám és előttem megáll. A mosoly továbbra is arcán csücsül, s mintha arra késztetne, hogy én is mosolyogjak. Újra elmosolyodom. 

- Szia. - köszönök, magabiztosan majd várom, hogy a fiú visszaköszönjön. Bele nézek, smaragd zöld szemeibe s már érzem, hogy rabul ejt.

- Hali. - köszön, végül majd majd a mellettem lévő helyre barangol tekintette. - Leülhetek? 

Félre nézek és gondolkodom. Végül is, nem veszitek vele semmit.

- Persze. - nézek vissza rá és letelepszik mellém. Egy ideig bámészkodik, majd próbál a szemembe nézni. Kerülöm nézését, ami érdekes, mert sosem voltam az a szégyenlős fajta. Végül rá szedem magam és rá nézek. Még mindig engem vizslat azokkal a csodákkal.

- Szép napunk van nem? - kérdezi a szemembe nézve. Mintha ezzel valami célja lenne..

- De. Csodás. - mosolyodom el még egyszer.

- Harry vagyok. - mondja és elkapja tekintetét.

- Adela. - én is elkapom tekintettem és nézem továbbra is a többi embert. Hajammal próbálom eltakarni arcom s ez többé-kevésbé sikerül is.

- Mondták már, hogy szép neved van? - kérdezi, Harry majd kicsit közelebb jön, hogy lássa arcom. A fenébe..

- Igen. - válaszolok kicsit hevesebben. - Neked mondták már, hogy eszméletlenül szép szemeid vannak? - kérdezem meg és pár perc után meg is bánom kérdésem. Harry egy önelégült mosollyal nézz egyenesen a szemembe, majd teljesen bele pirulok az egészbe.

- Cuki vagy. - mondja kis hezitálás után, majd még közelebb húzódik.

- Te meg.. - nem fejezem be, mert egy SMS-t félbe szakít. Megkönyebülve pillantom meg az SMS-t, amit drága barátnőm írt.

"Be kell mutatnom valakit. Gyere a kedvenc kávézónkba. xx"

Elmosolyodom majd a mellettem lévő ifjúra nézek. Ugyan úgy a telefont nézi ám ő értetlen fejjel.

- Mennem kell. - mondjuk egyszerre majd fel kuncúgok.

- A barátom be akarja mutatni az új csaját. - mondja végül Harry majd felhúzott szemöldökkel vallom be én is hova készülök.

- Nekem a barátnőm akar valakit bemutatni. - mondom, és Harry szemébe nézek. - Ez érdekes.

- Az. - vigyorodik el és keze enyémet keresi. Amit meg is talál. - Még találkozunk. - kezet csókol és már el is indul. Már csak enyhén egyenes hátát nézem és végül én is ugyan úgy elindulok.

****

A kávézó előtt megállok. Elenörzöm ruhám hogy fehér ingem nem gyűrött-e vagy a hosszú fekete nadrágom nem-e foltos. Meg nyugvás fog el amint észreveszem, hogy semmi baja a szettemnek. Hajam olyan göndör, mint reggel és hogy az a kis smink is még rajta van ajkamon és szempillámon. Végül úgy döntök, belépek, kellemes kis helyre ahova évek óta járok Zoe-val. És régen Emily-vel.

- Szerinted az a lány miért bámul minket? - kérdezem meg Em-et aki csak felkacag és közelebb hajol.

- Biztos velünk akar lenni. - vigyorog, barátnőm majd újra arra a lányra néz. - Csak figyeld.

Feláll, és kecsesen oda sétál a másik asztalnál üllő lányhoz. A lány megszeppen, amikor barátnőm leül mellé. Em mond, még neki valamit majd visszaül a helyére. Szőke haját hátra dobja és újra enni kezd. 

- Mit mondtál neki? - kérdezem, majd a lányra nézek. De ő nem néz vissza rám.

- Ne foglalkozz vele. - mosolyog és megfogja a kezem. - Azt hallottam elképesztő leárazás van a Plázában. Nem megyünk?

- De, persze. - mosolygok én is majd barátnőm után indulva nézem meg még egyszer a lányt. Aki még most se néz vissza.

Emily sose volt az a gonoszfajta. Mindig voltak titkai, amibe sokszor be se avatott. De nem bántam. Nekem is voltak titkaim előtte. 

A kávézóban egyből kiszúrom Zoe-t és barátját. Barna kósza tincsek, kék szinte világító szemek, és jellegzetes arcvonások. Jó fajta. 

Oda sétálok az asztalhoz, de amint meg látom, őt fura érzés kerít magába.

- Te? - kérdezem meg hangosan majd ő is felém kapja tekintetét.

Prológus. - My Story.

Sziasztok! Ime egy újabb történet ami teljesen behálózta a fantáziám. Remélem ti is olyan érdekesnek és (remélem) jónak találjátok majd. Visszajelzést minden féle módon elfogadok!
xx Little Diana

A szél az arcomba kapva fúja teljes erővel a lágy levegőt, ami cirógatja bőröm. Mosolyra húzom számat és lelkem táncot jár a természettel.
Mindig is fura szerzett voltam. Anyám nem akart velem meg a családdal foglalkozni ezért úgy döntött itt hagy a Nagymamámnál, hogy élhesse az életét. De nem fájt. Nem ismertem őt csak azt tudom róla, hogy mindig is kurvaként kereste a kenyerét és én csak egy kis véletlenből lettem. De ilyen az élet.
Az iskolában mindenki imádott. Mindenki az én barátom akart lenni eltekintve attól, hogy nem tudták a múltam nagy részét. De nem zavart. Sokkal inkább élveztem, hogy egy kis figyelmet kapok.
A pasik körében se voltam "lúzer" rengeteg pasim volt menőtől menőig. Ám nem mindig voltam ilyen "kellendő".
Az életem nagy része nehéz volt, amit persze már tisztáztam. De csak akkor kerültem holt pontra amikor.. ő elhunyt. Lelkem legmélyén még jobban összetörtem és már nem vágytam arra, hogy több figyelmet kapjak. Csak szeretem volna elbújni és nem szembe nézni a több ezer emberrel.
Mosolyogva tekintek végig az apró bokrok és fácskákra s leülök egy padra. Hajamat birizgálom és még mindig a körülöttem lévő dolgokat bámulom. 
Sosem szeretem kint lenni. Mindez csak akkor változott, meg amikor Emily meghalt. Onnantól nem pasiztam nem buliztam csak a tanulás, a természet, és a Nagymamám maradt a "régi" életemből. Nem panaszkodhatok, mert attól függetlenül még mindig volt egy barátnőm, aki próbálta betölteni Emily helyét. Nehézkesen, de sikerült neki.
Igazán csak 19 évesen éreztem azt, hogy élek és hogy minden rendben van az életemben. Csupán csak egy felnőtt tini voltam, aki már kis gyermekként bele lépet a nagy betűs életbe. De nem bántam. Hamarabb tapasztaltam meg mindent, mint mások. És ezt senkinek se adnám csak úgy át.
A padon ülve bámulom az épp arra járó embereket és felfigyelek egyre, aki nagyon meg fog. Göndör fürtök gyönyörű rózsaszín ajkak és zöld szinte már világító íriszek. Teljes egészében tökéletes. És épp felém tart.